Hada Tibor villamosmérnök, a sörédi nyaraltatás kezdő éveinek turnusvezetője 2021 októberében súlyos betegségben elhunyt.
Hálát adunk érte, életéért Istennek, hogy az Ő szeretetét sugározta oly sok ember számára. Köszönjük, hogy példáján épülhettünk, hogy jó volt a közelében lenni, Vele együtt dolgozni, játszani. Köszönjük, hogy barátsága erőterében növekedhettünk.
A sörédi plébánián 1984-től nyaraltatunk fogyatékos gyermekeket, fiatalokat törekedve az evangélium megélésére:
„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
A fogyatékkal élő nyaralók és segítőik csoportjait kezdettől fogva dr. Simonyi Gyula ügyvéd, Gyuszi bácsi szervezte, nagy bizalmat, önállóságot adva a fiataloknak, akik előzőleg a „pesti csoportok” segítőiként már szereztek tapasztalatokat ebben a sajátos segítő szolgálatban. A technikai és módszertani feltételek folyamatos biztosításában, fejlesztésében Deli József szerepe volt meghatározó. Az első évek, a „hőskor” első turnusvezetője Hada Tibi volt. Személyiségében harmonikusan ötvöződött a férfias erő, bölcsesség, határozottság, és a kicsikhez lehajló, őket fölemelő gyöngédség, türelem, jó pedagógiai érzék. Mindez közösségi elköteleződésben megélt hittel, vidámsággal, jó szervező készséggel társult.
 |
 |
Eleven emlékként él bennünk, ahogy Tibi délutánonként felolvas A kis hercegből. A szobánkénti esti imák meghittsége, a napi örömökért való hálaadás is nagy hatással volt ránk. Mint „jó gyakorlatot”, ezt is tovább vittük az évek során. A nyaralók számának növekedése miatt szükség volt újabb turnusok indítására. Balogh Judit, Szauter Eszter, Galambos Éva, Cser Marcsi, Mihályi István álltak be elsőkként ebbe a munkába. A nyaralók között kezdettől ott volt Asztalos Franciska, Gyüszü Gabi, Kiráy Andi, Magyar Csabi, Kovács Peti, Rozsics Gabi is.
 |
 |
A Gondviselés műve volt, hogy Ullrich Ágoston atya 1986-os szentelésétől kezdve éveken át legalább egy hetet maga is Söréden töltött. Szállását a szomszéd házban rendeztük be, de a reggeli szentmisétől kezdve köztünk töltötte a napjait. Ezekben az években gyújtotta lángra szívünket a Szentlélek a karizmatikus megújulással. A Prohászka plébánián, Ágoston atya körül szerveződött ifjúsági csoport további elkötelezett segítőket vonzott Sörédre: köztük Balogh Mátét, Keller Zolit, Lőrincz Ágit, Solt Esztit, Kiss Attilát és Csabát, Szauter Ákost, Szőke Gézát, Tornyai Gábort, a Varga fivéreket.
Az egyik nyáron Tibi mellett megismertük Marikát is, aki – ahogy akkor ott a táborban, úgy később egy életen át is – hozzáillő segítőtársnak, hűséges feleségnek, gondos, szerető családanyának, nagymamának bizonyult. Pár év múlva munkahelyi feladatai, családi kötelezettségei miatt Tibi átadta a stafétát.
Azóta már a turnusvezetők és önkéntes segítők ötödik, hatodik generációja viszi tovább a Gondviselés segítségével a sörédi szolgálatot, évente több mint száz mozgássérült és halmozottan sérült gyermeket, fiatalt és „régebb óta fiatalt” nyaraltatva találékony szeretettel, barátsággal. Így már több százan valljuk, egykori és mai segítők, hogy aki egyszer a tábor kapuján belépett, más emberként távozik onnan, másrészt, hogy nyaralóinktól többet kapunk az egy hét során, mint amennyit mi adni tudunk. Az elmúlt évtizedek alatt a Söréden töltött hetek hatással voltak a párválasztásra, a pedagógusi, orvosi, papi hivatás iránti elköteleződésre is.
Imával, szeretettel, a viszontlátás reményével búcsúzunk Tibitől.
Sörédi barátai
